Köszönjük!
Regisztrációs kérését megkaptuk. Küldtünk Önnek egy megerősítést kérő üzenetet, amely hamarosan megérkezik az email címére.
Kérjük, hogy véglegesítse regisztrációját az emailben szereplő linkre kattintva.
A szójabab a világ legfontosabb hüvelyes növénye. A magas fehérjetartalom (33-40%) és tápanyagérték, valamint a 17-21%-os zsírtartalom miatt a szójabab az emberi táplálkozásban és az állatok takarmányozásában egyaránt kiemelt szerepet játszik. A legnagyobb szójatermelők Észak- és Dél-Amerika, míg Kína és az Európai Únió nagy mennyiségben importálják a szóját. E növény termesztése Európában is jelentősen megnövekedett.
Fontos tények:
Eredeténél fogva a szója rövidnappalos növény, emiatt viszonylag későn virágzik. A lassú fiatalkori fejlődés hatékony gyomirtást tesz szükségessé. A termesztéséhez meleg, párás időjárás és jól szellőző, de nedves talaj szükséges. A talaj hőmérséklete vetéskor legalább 10 °C legyen. Hüvelyesként a növény képes megkötni a levegőből a nitrogént, és ezenkívül erős gyökérzete is van. A szója ezért javítja a talaj szerkezetét, és nagyon értékes összetevője a vetésforgónak. Bár a szóját lehet monokultúrában is termeszteni, érdemesebb egy területre inkább csak 4-5 évente tervezni, hogy elkerüljük a Sclerotinia gombás betegséget. A vetésidő nagyjából megegyezik a kukoricáéval. Amennyiben egy parcellán először termesztünk szóját, a magvak Rhizobium baktériummal történő beoltása szükséges, ami ismételt termesztés esetén is termésnövelő hatású. A szója gyökerével szimbiózisban élő Rhizobium baktérium ugyanis nem honos a hazai talajokon, feldúsulásához a szója rendszeres termesztése szükséges.
A növények nitrogénigénye magas, amit szinte teljes egészében a gyökerekben található gümőbaktériumok fedeznek a légköri nitrogénből. Viszon mivel a növénynek először ki kell alakítania a gyökérgümőket, javasolt egy csekény, 30 kg/ha nitrogén-hatóanyaggal történő műtrágyázás. A foszforral és káliummal történő műtrágyázáshoz ne a fajlagos tápanyagigényt vegyük figyelembe, hanem csak a terméssel a talajból kivont és elszállított mennyiséget. Ez 4 tonna termés esetében hektáronként 60 kg foszfort (P2O5) és 70 kg káliumot (K2O) jelent; a kijuttatandó pontos mennyiség természetesen függ a talaj tápanyagellátottságától is. A szója, mint elővetemény után viszont hektáronként legalább 10 kg-mal csökkenthető a következő növény számára kijuttatandó nitrogén mennyisége.
Mivel a szója nitrogénszükségletének 80%-át a gümőbaktériumok fedezik, a nitrogéntrágyázást csak nitrogénnel gyengén ellátott talajokon kell elvégezni, és elegendő 30 kg N/ha kijuttatása. Egy közepes terméshozam körülbelül 65 kg P2O5-ot és 90 kg K2O-t igényel hektáronként. Jól ellátott talajokon érdemes a foszfort és a káliumot a vetésforgóban a nagy tápanyagigényű kultúrák (pl. kukorica, repce vagy cukorrépa) alá kiadni. Savanyúbb talajokon a meszezés pozitív hatással lehet a gümőbaktériumok nitrogénmegkötésére.
