Köszönjük!
Regisztrációs kérését megkaptuk. Küldtünk Önnek egy megerősítést kérő üzenetet, amely hamarosan megérkezik az email címére.
Kérjük, hogy véglegesítse regisztrációját az emailben szereplő linkre kattintva.
A napraforgó kedveli a megfelelő tápanyag-ellátottságú és jó víztartó képességgel rendelkező, közepesen agyagos talajokat. Ezen felül jól megél a homokos, löszös és kavicsos talajokon is – ebben az esetben nagy jelentősége van az elegendő mennyiségű és jó eloszlású csapadéknak. Főgyökere akár több méter mélyre behatolhat a talajba és képes onnan hasznosítani a tápanyagokat, illetve a vizet. Mivel a napraforgó gyakran kimeríti a talaj tápanyagkészleteit, ezért talajzsaroló növénynek is szokták nevezni.
Mint minden olajnövény, a napraforgó a nitrogén mellett megfelelő mennyiségű foszfort, káliumot és ként is igényel. A foszfor nemcsak a növekedésben játszik szerepet, hanem a szemekbe is beépül, és kiemelt funkciója van az energiaháztartásban, valamint az olaj előállításában. A napraforgó megfelelő vízháztartásának fenntartásához és az asszimilált tápanyagok termésbe történő beépítéséhez káliumra is szükség van.
A napraforgó alaptrágyázását ősszel, de akár tavasszal, minimum két héttel vetés előtt is elvégezhetjük. A kéntartalmú NPK-műtrágyákkal végzett alaptrágyázás részben fedezi a napraforgó 30-40 kg S/ha (75-100 kg SO3) kénszükségletét is. A napraforgónak megfelelő mennyiségű bórra is szüksége van a korai fejlődési szakaszban, melyet bórtartalmú komplex műtrágyák mellett lombtrágyázással is pótolhatunk.
A meszezést – ahol szükséges - ősszel vagy kora tavasszal legjobb végezni. 1500 kg CaO/ha kijuttatása javasolt általában (a legjobb kalcium-karbonát formájában), de ezt a mennyiséget nem szabad túllépni, különben a talajban lekötődik a bór.
