Nitrogéntrágyázás
A nitrogén (N) központi szerepet tölt be a szőlő anyagcseréjében. A szőlőtermesztésben a nitrogén nagymértékben befolyásolja a növekedést, a gyümölcskötődést és a hozamot. A talajban a legnagyobb nitrogénmennyiség a szerves anyagokhoz kötötten fordul elő. A lekötött nitrogénből csak mintegy 1 % szabadul fel évente a talajban lévő mikroorganizmusok hatására. Ez körülbelül 50-150 kg N/ha/év utánpótlásnak felel meg. Viszont a nitrogén mineralizációjának intenzitása nem igazodik optimálisan a szőlő szezonális igényeihez. A május elején-közepén végrehajtott sekély talajlazítás elősegítheti a nitrogén mineralizációját, így a talajban elegendő felvehető nitrogént biztosít, még mielőtt a szőlő nitrogénigénye megnőne.
Nitrogén műtrágyázás még nem termő, újonnan telepített ültetvények esetében
Az ültetés évében és az azt következő években a vízellátás kulcsfontosságú a szőlő növekedésének szempontjából. Jó talajviszonyok mellett a fejlődés első éveiben semmi vagy csak kis mennyiségű nitrogénműtrágyázás szükséges. A talajtakaró növényeket viszont el kell látni nitrogénnel, különösen kedvezőtlen talajviszonyok mellett, hogy megakadályozzuk a szőlővel való versenyt. Ennek mennyisége talajviszonyoktól függően 0-30 kg N/ha/év között váltakozik. Az ültetés évében egy lehetséges tápanyagutánpótlási mód a fiatal növényekre kijuttatott levéltrágya, amely kedvező hatást fejt ki, különösen az aszályos időszakokban.
Nitrogén műtrágyázás termő ültetvények esetében
A nitrogén a szőlő fejlődése szempontjából fontos tápanyag. Ugyanakkor a termőhely és az időjárás is jelentős hatással van a fotoszintézis hatékonyságára, és így a minőségre és a hozamra.
A termő ültetvények esetében l a nitrogénszükséglet a talaj szervesanyag-tartalmától, a termésmennyiségtől, a fajtától, a talajműveléstől és a vízellátástól függ. A növekedés sebessége jó mércéje lehet a nitrogénszükségletnek.
Foszfor és kálium
A nitrogén műtrágyázással szemben a foszfor és a kálium kijuttatása nincs időponthoz kötve. Az őszi, talajmunkákat megelőző alaptrágyázás mindenképpen hasznos. A megfelelő tápanyag-szolgáltatási képességű talajba ültetett, fiatal, nem termőnövényeknél nincs szükség külön trágyázásra, mivel a felvett tápanyag mennyiségek még kicsik. Ha kimutatható a foszfor hiánya, érdemes az altalajt célzottan trágyázni, a növény által felvett mennyiségek alapján.
Ha a káliumtrágyázás ellenére megjelennek a hiány tünetei, feltételezni kell a kálium fixációját, azaz a talaj agyagásványai által a kálium megkötődését. Ez talaj-mintavétellel is alátámasztható.
Mivel a szőlő mérsékelten klórérzékeny növény, ajánlott klórmentes műtrágyákat használni, illetve a klórtartalmú műtrágyákat ősszel szabad csak használni. A nem termő, fiatal ültetvények és a szaporítóanyag-előállító állományok esetében feltétlenül klórmentes műtrágyákat kell használni.
A meszezés akkor ajánlott, ha az a talajvizsgálat eredményei alapján szükséges.
A bórhiány különösen száraz években jelentkezik, főleg homokos és agyagos talajokon. A szőlőnek szüksége van bórra: a lombtrágyázás előnyösebb a talajtrágyázásnál.
Vas (Fe) és mangán (Mn)
A szőlő aktívan vesz fel vasat Fe2+, Fe3+ és vaskelát formájában a gyökéren keresztül. A vas fontos a klorofillképződéshez és a növekedési folyamathoz. A vas növényen belüli mobilitása alacsony. A talaj magas mésztartalma gyakran akadályozza a vas hozzáférhetőségét. A vashiány tünetei közé tartozik a levelek sárgulása (klorózis) és a hiányos hajtásfejlődés. A hiány leginkább a tömött, agyagban gazdag, illetve meszes talajokon lép fel; viszont a a talaj magas foszfor- illetve réztartalma is képes erősíteni a tüneteket.
A mangánt aktívan, Mn2+ ion vagy mangánkelát formájában veszik fel a növények a gyökéren keresztül, és fontos szerepe van az enzimek aktiválásában. A mangán közepesen mobilis a növényen belül. Ezenkívül meg kell említeni, hogy a mangán és a vas között antagonista kölcsönhatás áll fenn. Túlzott mangán-ellátottság általában savanyú és vízzel telített talajokon fordul elő, anaerob körülmények között.
